Hát, még mindig ugyanaz a helyzet.

Semmi változás nincsen a kórházban... Komolyan, már lassan úgy érzem be is költözhetnék. Délelőtt és délután is ugye megyünk apához. Sajnos tegnap délután azt mondta az orvos, hogy súlyosbodott az állapota. El kellett altatni és feltették lélegeztető gépre. Olyan rossz volt látni, eddig csak filmekben láttam ilyeneket, de élőben rettenetes, főleg úgy hogy egy családtagom fekszik ott. Na és ez még ( azt mondom ) hagyján. Ugyanis tegnap délután felébredt az altatásból. Szóltam az egyik nővérnek, hogy lehetséges-e?! Visszakérdezett, hogy miért felébredt? Mondtam hogy igen. Az volt a válasz rá, hogy nyugodjak meg, majd vissza fog aludni. Na igen, ebből a " vissza fog aludni "-ból annyi lett, hogy még jobban felébredt, és ki akarta szedni a szájából a csövet.

Hát én ezt nem akarom még egyszer látni. Olyan szörnyű volt, attól féltem megfullad. Na aztán az orvos azonnal mélyítette az alvást. Ma amikor voltunk bent délelőtt semmi változás nem volt, attól eltekintve hogy a defibrillátor bent volt a szobában. Délután már fel lehetett kelteni apát, nem aludt olyan mélyen. De szerintem néha azt sem tudta szegénykém, hogy mi történik. Mondjuk amikor jöttünk el tőle mosolygott!! Annyira örültem neki. Előtte beszéltünk egy orvossal, hogy ez az állapota még 7-10 napig is eltarthat. Azt is mondta hogy hétvégén és ma is kellett használniuk a defibrillátort, mivel annyira alacsony volt a szívritmusa. De néztem a monitoron, az egyik percben 70 körül van aztán a másikban már 160 fölött.

Talán egy jó hír azért mégis csak van. Holnap legalább a mama hazajöhet. Ennek örülök nagyon, legalább én sem leszek napközben egyedül...