Már csak négy nap a nyárból

Ajj milyen gyorsan elment ez a nyár is, aztán jóformán semmit sem csináltam :S Szerdán voltam a könyveimért, amikből ismét van jó sok ( a felét tuti nem is használjuk ). Jövőre angol rajztanárunk lesz, mert aki kilencedikben volt, ő elment ki Amerikába és helyette jön az a tanár. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, mivel állítólag nem tud magyarul :D Aztán a biológia is visszajött most. Ahogy nézegettem a könyvben, állatokról tanulunk megint. Nem volt sosem a kedvencem a biosz, de mondjuk ha már választani lehet, inkább a szervezetet választanám. Nem nagyon rajongok a rovarokért meg az ilyesmikért :S

Apáról annyit hogy még mindig az intenzíven van. Nem nagyon akar javulni az állapota. Sőőt, ma mondta az orvos, hogy jövőhét elején gégemetszést fognak csinálni, mivel túl sokáig nem lehet a szájában a lélegeztető cső. ( már majdnem három hete így lélegeztetik ) Annyira reménykedtem benne, hogy legalább mire megyek suliba majd kikerül az intenzívről, de még azt se sikerült elérni, hogy a lélegeztetőről levegyék. Múlt hétvégén kiderült, hogy tüdőgyulladása is van. Gondoltam hogy valami lesz, mert már kb két hete lázas. Mondjuk most nem volt az, de nem akarom elkiabálni.

Olyan rossz ez így, hogy délelőtt és délután is megyünk a kórházba. ( nem keveset kell gyalogolni a buszmegállótól ) Egész nap fáradt vagyok. Mondjuk ha elkezdődik a suli, úgyis csak délután tudok menni hozzá, de majd ha bejön a tanulás is nem tudom mi lesz velem. Na persze, nem azt mondom hogy inkább maradnék otthon. Mert nem. Sőt, mikor voltam a könyvekért ugye akkor én délelőtt nem mentem. Nagyon rossz volt, hogy nem hallottam a saját fülemmel mit mondott az orvos és nem láttam apát.

Hétvégén még Forma1 is lesz, azért ez nem maradhat el :$ Olyan szívesen megnézném, remélem lesz időm is rá. Majd mondom anyának hogy siessünk haza :D Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz Spa-ban. Remélem jó izgalmas verseny lesz (:

Talán egy kicsit jobb már?!

Kicsit régen írtam már, csak sosincs időm. Mostanság még a netem is szarakodik, úgyhogy nagyon boldog vagyok. Aztán még lassan kb minden este esik, dörög. Már úgy unom, basszus, múltkor már ott ordítoztam a szobába hogy kuss már ( persze a viharnak ), mert nem hallom a TV-t. xD De olyan idegesítő volt. Amikor meg becsuktam az ablakot tiszta meleg lett :S

Apáról nem is tudom mit írjak... múlt hét vége fele össze szedett valami vírust, vagymit. Szóval most lázas, úgyhogy lőttek annak, hogy a héten leveszik a lélegeztető gépről. Ma délután komolyan, majdnem én kaptam szívrohamot. Elkezdett apa nagyon köhögni, de ugye attól a csőtől nem tud normálisan köhögni. Aztán nézem a vérnyomását 230. Mondom mi van?! :O Ne már... akkor ez még nem volt elég, a monitoron az a hülye szívritmus jelző szám, meg az a szivecske, ami mutatja a szívverést eltűnt. Hát néztem egyet. Megállt a szíve? Nem igaz... mi van már?!

Szerencsére nem sokára abba maradt a köhögése, aztán később jött be az egyik nővér, hogy megigazítja a zsinórokat, mert nem látja a szívritmust a monitoron. Na mondom végre valaki. Volt egy ápolónő, aki a legtöbbet volt apánál, csak most szabadságon van. Már várom hogy visszajöjjön, talán akkor voltam 100%-osan nyugodt, ha ő kezelte. De a dokik is nagyon aranyosan, együttérzők, sőt még van amikor poénkodnak is :D

Hát, még mindig ugyanaz a helyzet.

Semmi változás nincsen a kórházban... Komolyan, már lassan úgy érzem be is költözhetnék. Délelőtt és délután is ugye megyünk apához. Sajnos tegnap délután azt mondta az orvos, hogy súlyosbodott az állapota. El kellett altatni és feltették lélegeztető gépre. Olyan rossz volt látni, eddig csak filmekben láttam ilyeneket, de élőben rettenetes, főleg úgy hogy egy családtagom fekszik ott. Na és ez még ( azt mondom ) hagyján. Ugyanis tegnap délután felébredt az altatásból. Szóltam az egyik nővérnek, hogy lehetséges-e?! Visszakérdezett, hogy miért felébredt? Mondtam hogy igen. Az volt a válasz rá, hogy nyugodjak meg, majd vissza fog aludni. Na igen, ebből a " vissza fog aludni "-ból annyi lett, hogy még jobban felébredt, és ki akarta szedni a szájából a csövet.

Hát én ezt nem akarom még egyszer látni. Olyan szörnyű volt, attól féltem megfullad. Na aztán az orvos azonnal mélyítette az alvást. Ma amikor voltunk bent délelőtt semmi változás nem volt, attól eltekintve hogy a defibrillátor bent volt a szobában. Délután már fel lehetett kelteni apát, nem aludt olyan mélyen. De szerintem néha azt sem tudta szegénykém, hogy mi történik. Mondjuk amikor jöttünk el tőle mosolygott!! Annyira örültem neki. Előtte beszéltünk egy orvossal, hogy ez az állapota még 7-10 napig is eltarthat. Azt is mondta hogy hétvégén és ma is kellett használniuk a defibrillátort, mivel annyira alacsony volt a szívritmusa. De néztem a monitoron, az egyik percben 70 körül van aztán a másikban már 160 fölött.

Talán egy jó hír azért mégis csak van. Holnap legalább a mama hazajöhet. Ennek örülök nagyon, legalább én sem leszek napközben egyedül...

Szörnyű napok lesznek...

Hát életemben nem voltam még ennyire rossz állapotban. A csütörtöki baj még fokozódott is. Apa az intenzíven van. Csütörtök éjjel motorbalesete volt, egy autó belelökte az árokba. Mikor odaért anya, azt mondta neki a rendőr, hogy " hölgyem, a motort ne akarja látni " . Anya már tudta hogy baj van, mondjuk úgy telefonált neki apa, hogy menjen érte. Azonnal ment a mentő, a rendőrautó, és még az ügyeletes orvos is. Rögtön bevitték a kórházba. Anya hívott olyan fél 11 körül, hogy mi történt, meg majd hazahozzák. Mondom oké. Utána kezdtem el gondolkodni, hogy mi történhetett?! Mi van?! Kórház?!

Olyan fél kettő körül megjött anya. Akkor mondta hogy nagy a baj. Ugyanis apának 6-7 bordája és a szegycsontja is eltörött. A gerincéről is letörött valami, de már nem tudom mi. ( pedig mondta az orvos is ) Műteni is kell majd, csak addig nem lehet ameddig össze nem forrnak a bordái. Az orvosok se tudnak mit mondani, csak annyit hogy várjunk. Persze, mintha az olyan könnyű lenne...

Na ez elég sem volt, pénteken még a mama is kórházba került. Szívbeteg szegény, és nagyon megviselte, hogy mi történt apával. Azt mondta az orvos, hogy legelőbb csak jövőhét pénteken jöhet haza. Szóval most nagyon jó, az intenzív és a kardiológia között járkálunk. Ma is voltunk náluk, reggel is meg délután is. Már annyira fáradt vagyok, de hiába alszok éjjel, semmit sem használ. Reggelente is úgy érzem magam mintha semmit sem aludtam volna. Nagyon szörnyű érzés...

Délelőtti látogatás után már azt hittem hogy " húú apa már milyen jól van ". Már mozgathatta a kezét, meg a lábát, és még vidám is volt. Aztán délután mintha nem ugyanahhoz az emberhez mentünk volna be. Nagyon fájt a mellkasa, de fel kellett volna neki valami váladékot köhögni. De ugye nem tudta és még fájdalomcsillapítót sem kapott. A vérnyomása is felment és a szívritmusa sem volt jó. Remélem holnap már kicsit jobban lesz. Mondjuk azt mondta az orvos, hogy a borda törötteknél a harmadik, negyedik nap a legkritikusabb. Szóval most várunk, remélem kedden akkor már jobb lesz...

Újra itt :)

Bizonyám, újra itt :) 3-4 hónap elteltével ismét folytatom a blogom. Nem tudom miért döntöttem így, hiszen kb még egy hete azon az állásponton voltam, hogy ez nem való nekem. Úgy látszik gyorsan megváltozott a véleményem. Design-nak próbáltam valami egyedit csinálni, valami színeset. Legalább ha feljövök ide jó kedvem legyen.

Hát, a hetemről annyit, hogy eléggé unalmas volt. (igaz még csak csütörtök van) Barátnőimnél voltam, meg ő nálam, de semmi extra nem történt, legalábbis jó dolog az nem sok. Rosszból viszont van bőven, na jó, egy dolog, de az felér tízzel is. Azt hiszem erről most nem szeretnék beszélni, ez magánügy.

Na de inkább másról... most újra a Lostos korszakomat élem. De komolyan, egyszer már végignéztem az első évadot, de utána abbahagytam. Most jelenleg nincs olyan sorozat amit néznék, mármint netes letöltéssel, szóval gondoltam folytatom. Nem tudom meddig fogom nézni, de most még megvagyok vele :D